|
Lássuk kicsit részletesebben. A rossz idõ beállta ellenére lovaink alapvetõ igényei keveset változnak. Kicsivel talán (kondíció szerint) többet kell enni, a csökkent párolgás miatt pedig kevesebbet inni adni nekik, és mindenképp mozgatni kell õket. Ugyanannyit, mint a 2 hónappal korábbi kellemes õszi napsütésben! A hideg, párás levegõ keltette emberi diszkomfort érzetbõl ne vonjuk le azt a következtetést, hogy ebben a szürkeségben biztos a lovunk sem szeretne kimozdulni a jó meleg boxból. Szeretne! Nem szeretne egy hétig vagy akár hosszabb ideig a boxban ácsorogni! Ha mégis így kell tennie, elõszeretettel kólikázik, rugdosódik, esetleg felvesz valamilyen rossz szokást. A kólika oka az esetek nagy többségében bélsárrekedés, amelyet a hirtelen mozgáshiány okoz. Szintén bélsárrekedést okozhat az, ha az önitató vezetéke valahol elfagy, és így kedvencünk nem tud inni. Durva figyelmetlenség, de sajnos elõfordul, hogy nem veszik észre, ha az önitatóba trágya került, mely esetben szintén nem fog inni a ló. Igen fontos tehát az önitatók rendszeres ellenõrzése.
A kovácsot télen többnyire megkérik, hogy olyan patkót rakjon fel, amelyikbe lehet sarkat csavarozni. Ritkán elõforduló, de szintén durva hiba, hogy a használt patkó kerül újra vissza a ló lábára, és ebbe fúrnak menetet. A patkósarok menetes része többnyire 8 milliméter, ha a patkó ennél vékonyabb, akkor a sarok menetes része át fog érni rajta, és a saroktámasztót vagy még inkább a talpszegletet néha igen súlyos mértékben megnyomhatja. A patkósarok használatakor elõforduló további hiba, hogy benne hagyják a patkóban a szállításkor. Igen komoly sérüléseket tud okozni, ha a szállítóeszközön valami miatt, az egyensúlyát vesztett ló véletlenül saját lábára lép. Többnyire a mellsõ lábak sarokvánkosai, illetve a hátulsók hegyfali része fölötti pártaszéle sérül. Ezek nehezen gyógyuló, sokszor szarunövési rendellenességgel visszamaradó sérülések. A boxban besarkalt ló nem csak nyílt sebet tud magán ejteni, hanem a szalagok és inak rendellenes terhelése révén fedett ín-, illetve szalagsérüléseket is szerezhet.
Nem elsõsorban a téli idõszakhoz kapcsolódik, de viszonylag gyakran elõforduló probléma, ha a kovács a vasat szûkre és rövidre hagyja. Ezekben az esetekben a folyamatosan növõ pata túlnövi a patkót, a súlyviselés abnormálissá válik. A hordozószélek, és a saroktámasztó lenõnek, a súly kissé áthelyezõdik a fehérvonali részre, a talpra és a talpszögletre. Ez rendellenességeket idézhet elõ a fehérvonalban, de különösen a talpszögletben, ahol a talpnyomás tályogképzõdéssé is alakulhat. A tályogképzõdés oka lehet még, hogy a fehér-vonal betegsége miatt az „felrohad” egészen az irháig, ezért azt a pataszabályozáskor mindig ki kell tisztítani, és amennyiben szükséges, valamilyen fertõtlenítõszerrel is kezelni.
A sáros vagy fagyott csúszós talajon - különösen lovas alatt - nagyobb az elcsúszás veszélye. Ez ín- és szalagsérüléseket okozhat, amely az ínvédõ, illetve munkafásli használatával mérsékelhetõ. Fontos azonban, hogy ezeket ne húzzuk meg nagyon, és ne felejtsük rajta a ló lábán, amikor befejeztük a lovaglást. A rajta felejtett munkafásli, vagy a szorosra állított ínvédõ igen komoly ínsérülést okozhat azáltal, hogy elszorítja a keringést.
A takaró használata: Ha az istállóban 0 és 10 ºC közötti hõmérséklet van, az a ló számára megfelelõ. Természetesen nem baj, ha ettõl kissé eltér a hõmérséklet. Ha kicsivel hidegebb van, fokozottan ügyelni kell a vízvezetékek befagyására. Ha viszont kicsivel melegebb, számoljunk azzal a ténnyel, hogy a -10 ºC-ba kivitt lónak több, mint 20 ºC különbséghez kell egyik pillanatról a másikra alkalmazkodni. Ügyeljünk rá, hogy a hõmérséklet emelése ne menjen a gázok és a pára elvezetésének rovására. Azoknál a lovaknál, amelyeken 10 cm vastag takaróréteg van az istállóban azért, hogy ne nõjön meg a szõrük, szintén figyelni kell arra, hogy az istállóban a takaró alatt 20-30 fokkal melegebb lehet, mint odakint.
A szõrtakaró vastagságát természetesen jó kordában tartani, hisz a lovak a munka közben megizzadnak (különösen a nyereg alatt, amely pont a tüdõ feletti rész), és a vastag „bunda” nehezen szárad meg. A vizes szõr könnyen vezeti a hõt, így a megfázás csak idõ kérdése. Nem jobb a helyzet akkor sem, ha egérszõrû a paci. Ilyenkor odakint nincs, ami kellõképpen megvédje, és ott fázik meg. Ideális a 10ºC körüli hõmérséklet, nem túl vastag takaróval. A lelovaglás után egy pokróccal le kell takarni a ló hátát addig, amíg megszárad és csak ez után visszarakni rá az állandó takarót.
A téli vastagabb szõrtakaró, a párásabb, kevesebb fénnyel bíró istállókörnyezet kedvez a bõrgombák szaporodásának, ezért az ápolásra a vastagabb szõrzet miatt több idõt kell szánni. A már fertõzõdött lovak ápolószerszámait nem szabad másik lónál használni. Ha kialakult a gombásság, azonnal szólni kell állatorvosnak, mert súlyosbodás esetén, télen nagyon nehéz eredményes kezelést folytatni.
Ezzel a kis emlékeztetõvel talán sikerült érinteni a leggyakrabban elõforduló problémákat. Bízom benne, hogy nagy része fölösleges volt – ha amelyik mégsem, még a baj megtörténte elõtt visszaemlékszik rá az, aki elkövetné.
dr. Balogh Attila |
AJÁNLOM AZ OLDALT
