Öttusa (pentathlon)
A pentathlon szó görög eredetű, amely a sportág eredetét is jelzi. Az atlétáknak távolugrásban, diszkoszvetésben, gerelyhajításban, birkózásban és rövidtávú (1 stadion hossz) futásban kellett helytállniuk. Ez utóbbi kettő különálló versenyszám is volt, az első három viszont nem. Az öttusázók számítottak a legfelkészültebb atlétáknak, hiszen az ő képességeik számítottak a legsokoldalúbbaknak. A versenyszámok az akkori katonai gyakorlatokat tükrözik, hiszen ezekre a képességekre volt az akkori kor harcosainak a legnagyobb szükségük. Nem csoda, hogy az újkori öttusa szintén a katonák felkészítését veszi alapul, csak a lövészet, vívás, lovaglás, úszás jelent meg az örökérvényű futás mellett (igaz a rövidtávból hosszabb lett). A hagyomány szerint a 19. században egy francia lovassági tisztnek sürgős üzenetet kellett kézbesítenie a csata hevében. Végiglovagolt az ellenséges vonalakon, míg valaki útját nem állta. Párbajban legyőzte ellenfelét, de lovát kilőtték alóla. A katona futva folytatta útját. Egy folyót átúszva, végül is átadta a fontos üzenetet.
Az öttusát először az 1912-es stockholmi olimpián mutatták be, a 2000-ben megrendezett olimpián pedig már a női öttusa is szerepelt. A verseny egy napon zajlik, és öt számból áll.
A lövészet az első versenyszám, melyet a körmérkőzéses vívás követ. Ezután jön a szabad stílusú, kétszáz méteres úszás, majd a díjugratás. A versenyzőknek húsz percük van kiismerni a lovat, mielőtt az ugratás elkezdődne. Végül 3000 méter futás zárja a versenyt. A versenyzőket pontjaik alapján sorban indítják.
Bár rendkívüli állóképességet, és sokoldalúságot igénylő sport, kevésbé népszerű a jelenkor olimpiáin. Ennek oka talán az, hogy a közönség számára nehezen nyomon követhető, a média sem tudja megfelelően közvetíteni, hogy az izgalmat éreztesse a nézőkkel. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
